Cemetary of my dreams

 

AZ ANGYALOK A SZOMORÚSÁG ESŐJÉBŐL...  Egy nappalon a fény Hírtelen elvesztette ragyogását Sötétebb lett mint valaha is E-Ködös útvesztőnkben.  A városra ráborul az éj Hűvösen érinti arcomat a szél Nem nyugtat meg a csend Sem a hold odafentről. Hideg sárga fénye Világosságot hoz az erdőkre Vad táncot járnak A boldogtalan lelkek. Szemeim a sötétben bújkálnak Megfagy a sár a lábaim alatt S megered a korormfekete égből A szomorúság esője. Fehér kezek Mezítelen lábak  Lépkednek a földön Könnyű fekete köntösökben Jelennek meg az éjben Sápadt a bőr  Fekete hajat lebbent a feltámadó szél. Komor arcok könnyeikkel Felém tartanak Fekete szárnyaik suhognak. És az eső csendjében Lassan elindulok feléjük Egyedül lépdelek Végig a fagyos úton Az angyalok feldúlt arcát látom Én egyedül És arcomon érzem Kezük fájó érintését. Mert az angyalok a szomorúság esőjéből Értem szálltak a földre Hogy velük térjek vissza Megfagyott rózsák közé a mélybe. A fény mely kialudt Gyorsabban mint valaha Az angyalok félelmetes szárnyaikkal Magukkal hívtak.